Prológus

Sziasztok! Meghoztam a prológust a blogomnak! Remélem elnyeri a tetszéseteket.
Annyit elárulok, hogy a sztori még igazán az elején van, így több fontos dolog is van, amik a következő részekben jelennek meg. 

Részeket naponta hozok, legalább is addig, amíg a sztori beindul! :)

Ha van kedvetek nyugodtan írjatok kommentet, egy kis véleményt.
Addig is, jó olvasást....

-Léna, gyere le kérlek, van egy kis dolgod!- ordibálta fel anya a konyhából. Morcosan fordultam egyet az ágyamban, és azon gondolkoztam mi lehet olyan fontos reggel 8-kor amiért nem hagyják az embert aludni. Félkomásan kikászálódtam az ágyamból, (pontosabban akartam) de sikeresen beleakadtam a takarómba, így egy nagy koccanással a földön landoltam. Hát.... Éljenek a reggelek. Phf.. Magamra kaptam egy ízlésemnek ideális lenge ruhát, majd mint valami zombi letotyogtam a konyhába.

Az említett helyiségben finom illatok csapták meg az orromat. Gondolhattam volna... Anya egyszerűen elképesztő mennyiségű filmeket és sorozatokat néz, így valószínűleg nem kellett volna meglepődnöm azon, hogy újdonsült szomszédainkat svédasztallal várja. Elképzelhető, hogy még ebédre is meghívja őket, de egyelőre beérte avval, hogy a kezem benyomott egy ....... sárga nyúlós kinézetű valamit, hozzá illő turmixszal. Feltehetőleg sütőtök lehetett a fő alapanyag mert mindenhol sárga magok, meg héjak  voltak a konyhapultra ragadva. Na nem tudom, hogy evvel jó benyomást akar kelteni vagy egyszerűen csak megmérgezni őket.. Minden esetre anya csillogó szemekkel a kezembe nyomta az ételeket, majd az ajtó felé tessékelt.

-Léna kérlek vidd át ezeket a finomságokat az új szomszédjainknak, biztosan megéheztek a nagy pakolásban. - áradozott anya. Valószínűleg elképzelte ahogy, szegény szomszédok ábrándos tekintettel átveszik a kajákat, majd a nagy összejöveteleken elmesélik milyen szuper, hogy ilyen jó barátokra tettek szert.

Ennek ellenére én még mindig félálomban kivánszorogtam az ajtón. Nem értem miért kell anyának ekkora felhajtást csinálni abból, hogy új család költözik mellénk, ha akarnak akkor úgy is átjönnek köszönni meg bemutatkozni ha meg nem akkor meg biztos valami zsémbes öregúr költözött ide a feleségével, akiknek minden bizonnyal nem az a legnagyobb álmuk, hogy kora reggel valami gusztustalan trutyival  üldözzem őket az asztalhoz. Na mindegy...

A házunk előtt két nagy kamion is állt, körülötte mindenfelé dobozokkal, meg becsomagolt törékeny tárgyakkal. Eldobált celofán, ragasztószalag meg karton darabok hevertek mindenütt. Én éppen egy dobozon estem át olyan fontos dolgokon töprengve, hogy mennyi idő alatt megy ki az ember szeméből az álom, mert miután megmérgeztem a szomszédainkat mindenképpen visszafekszem aludni.

Éppen egy ásítást próbáltam elnyomni amikor hirtelen kivágódott előttem a kapu ajtó. A kezemmel próbáltam fékezni a csapódást amivel csak annyit értem el, hogy a kezemben tartott trutyimutyi  az arcomba csapódott. Na most nem tudom, hogy reflexszerűen vagy a lendülettől vezérelve-e, de a másik kezemben tartott sütőtökös turmixot az előttem álló személyre borítottam. Mindketten meglepetten álldogáltunk, miközben a trutyi csak még jobban szétfojt körülöttünk.

Hát igen... hoztam a formám, valószínűleg már most beloptam magam újdonsült szomszédunk szívébe....