Ajjaj, azt hiszem ez nem a legjobb bemutatkozás volt. De, hát szokásosan hoztam a formám. Felpillantottam, hogy vajon az újdonsült mikulást öntöttem-e le, bár igazából mindenre felkészültem, csak arra nem, hogy egy 19 év körüli, ( ha nem állt volna össze a haja a gusztustalan trutyitól) egész helyes srác állt előttem. Elkerekedett szemekkel nézett, úgyhogy improvizálnom kellett valami okot, hogy miért is vagyok itt.
-Ööö, izé....én nem a szomszédod vagyok nyugi, csak erre jártam sétálni. - rögtönöztem igazán "profi" módon. Erre csak elvigyorodott, úgyhogy örömmel nyugtáztam, hogy szent a béke.
- Aha, és ilyen isteni kajákkal mászkálsz, mi? - kérdezte hitetlenkedve.
-Jó, igazából anyám csinálta, ajándéknak, vagy mi a fenének. - mentegetőztem.
- Ha segítesz leszedni, akkor van rá esély, hogy megbocsátok. - vigyorgott egyre szélesebben.
Egye-fene udvarias leszek így az első nap, és segítek neki. Ugye milyen cuki vagyok... :)
-Gyere! - ragadtam meg a karját és a kerti csaphoz vezettem. Elkezdte a csavargatni, gondolom azt hitte majd megtörölgeti magát, vagy nem is tudom. Felkaptam a slagot és a legnagyobb fokozattal ráirányítottam. Na ha az előbb meglepődött a kis turmixos incidensen, akkor most valószínüleg szívrohamot kapott. Most én néztem rá vigyorogva. Haha, 1:0, ide....Én természetesen nem hagytam abba, legalább hamar végzünk.-Megőrültél??!! - ordibálta, pontosabban próbálta, mert a fejére irányítottam a slagot.
Miután a vízsugár levitte a fejét, elzártam a csapot, gondoltam hozok neki törölközőt. Elindultam befelé, de még egyszer visszapillantottam rá. Lehet kicsit hülyén viselkedtem, de miért ne legyünk haverok? Főként ha ideköltöznek.
Egy fehér törcsivel jöttem vissza, a hülye gyereken meg már nem volt poló...
- Amúgy, hogy hívnak? - kérdeztem, kizökkenve a bambulásból.
- Adam, és téged?
- Léna, és ha végeztél a szatírkodással akár fel is öltözhetnél - célozgattam. Erre ő csak elvigyorodott.
Komolyan befejezhetné már a sok vigyorgást.vagy álljon be bohócnak.
- Mennem kell, jó pakolást. - köszöntem el. Most tényleg indulnom kéne, anya bizonyára már így is azt hiszi, hogy öribarik lettünk a szomszédokkal.
- Megjöttem! - kiabáltam, amint kinyitottam az ajtót. Hát igen, mi már csak ilyen ordibálósok vagyunk.
- Drágám, képzeld meg jött a.... jesszusom mi történt veled?? - sokkolt le, amint meg látta a sütőtöktől összeszáradt szexi hajam.
- Jah, csak magamra öntöttem a tru... a turmixot - fejeztem be végül. Anya erre csak a fejét ingatta, végül is már megszokhatta tőlem az ilyen katasztrófákat. Már éppen készültem a szobámba menni amikor is eljutott a fülemig anya által közlött információ.
- Megjött a levél?? - kérdeztem tisztára extázisba esve.
- Igen, a szobádba van, siess! - mosolygott rám anya, de én már ekkor a szobámba téptem a borítékot.
El sem hiszem!!! Mehetek!!! Jézusom, sokkot kaptam. Mire feleszméltem az ágyamon ugrálva kiabáltunk legjobb barátnőmmel. Ő éppen a skype túloldalán verte szét az ágyát. Hát igen.. amióta elkezdődött a nyár ezt az egy kicseszett levelet vártam. De, hogy miről is van szó?
Mivel mindkettőnket felvettek a közeli Saint Venox főiskolára, lehetőségünk nyílt arra, hogy részt vegyünk egy nyári kiránduláson? táboron? igazából ez ilyen gólyás cucc. Csak, jelentkezéses alapon dől el, hogy ki hova megy. Mivel 4 osztályt is felvesznek, vagy 100 diák már kisebb település lenne, nem ismerkedős tábor, úgyhogy ketté választották a jelentkezést. Ami abból a szempontból nem előnyös, hogy az egyik általában nagyon ratyi a másik meg irtó jó, úgyhogy kissé nagy volt a túl jelentkezés. De.. csodák csodájára megkaptuk a jót, el se hiszem.
De ez nem olyan "tábortűz körüli sátrazás az erdőben"
Különféle helyeken állunk meg, lesz egy hetes hajós kirándulás, utazunk repülővel, szóóóval, tele programokkal. :)
Holnap lesz az indulás, félig mondjuk már bepakoltunk, de azért egy két dolog még hátra van.
Ugrálva trappoltam le a lépcsőn, tesóm a szőnyegen feküdt füléből kilógott a füles. Maxi hangerőn üvölteni a rock zenéket, Márknak ez a nagy nyári programja.
- Elmentem! - ordibáltam vissza. Gondoltam segítek Sarahnak bepakolni. Szerencsére két utcával arrébb laknak, úgyhogy kemény 5 perces sétával már ott is voltam. Felbaktattam a szobájába, ahol legjobb barátnőm éppen kategorizálta a ruháit színskálák szerint! Megőrült.Lehuppantam a kanapéra, és figyelmesen néztem ahogy rendezkedik. Amikor nem tudta eldönteni melyiket válassza két ruha közül, felém tartotta őket a véleményemre várva.
- Szerinted a V25 vagy a S13 legyen? - kérdezte egy újabb ruha költeményt felém mutatva.
- Hogy mi van? - hitetlenkedtem.
- A sárga szoknya vagy inkább a piros rövidnadrág? - nézett rám úgy mintha kis butuska lennék és nem értenék valami teljesen egyértelmű dolgot.
- Az legyen! - mutattam az előbbi ruhára. Az ilyen dolgokat inkább rá kell hagyni,a legutóbb amikor megkérdőjeleztem az egyik ilyen értelmes tervét, vagy másfél órán át prédikált arról miért nincs igazam... komolyan ő lenne a legjobb ügyvéd. Miután végeztünk rögtön hozzám mentünk,
Gondoltam majd leül és néha- néha beleszól ha nem ért egyet a választásommal. Aha naiv vagyok. Oda állt a szekrényem elé és elkezdte pakolgatni a ruháimat, amikor pedig gondoltam megnézem mit csinál, nemes egyszerűséggel arrébb lökött. Persze ezen nem kellett volna meglepődnöm. Inkább lementem a konyhába inni valamit.
- Mi a szart akarsz már megint?! - kiabálta a telefonba Márk. Hallottam, ahogyan régi barátnője nyivákol a telefonba. Ahh, az öcsém olyan helyes, hogy nem tudja levakarni a csajokat. Na vajon kitől örökölhette? Hihi :)
- Pszt. Ne beszélj így egy lánnyal! - suttogtam oda neki.- fő a jó modor...
- De, ma már 5-ször hívott és nem akar leállni.- sziszegte a foga között. Erre csak kuncogtam egyet majd vissza siettem a szobámba. Sarah már a bőröndöt cipzározta be,
-Nah, mehetünk vásárolni! - tolt ki az ajtón. Szuper, ez a délután.
Éppen a kapun léptünk ki, amikor barátnőm természetesen kérdezősködésbe tőrt ki.
- Milyenek a szomszédok? - tudakolta.
- Hát.. Van egy srác. Egész helyes, de ennyi.
- Jújj, az tök jó!
- Jah, marhára! - helyeseltem
- Sziasztok! - fordult be a sarkon.... Adam. Szuper, emlegetett szamár.
- Mit csináltok? - kérdezte vigyorogva. Ugye nem hallotta ahogy azt fejtegetem, hogy jól néz ki.Basszus.
- Vásárolni, megyünk úgyhogy szia! - köszöntem el mielőtt rájöhetnék az előbbi kérdés válaszára.
- Veletek tartok, ha nem gond. Hát, ha a slagos kalamajkát nyomulósnak tartottam, valószínűleg nem gondoltam teljesen bele. Legjobb barátnőmmel szinte egyszerre vágtuk rá, hogy nem, és igen. Adam mintha engem meg se hallana természetesen velünk jött. A boltba érve Sarah a polcok felé vette az irányt, régi szokása, hogy ha együtt megyünk vásárolni általában minden 10 cm-nél kisebb tárgyat dobálgatunk. Most éppen én voltam a pakoló, úgyhogy reflex szerűen kaptam el a felém repülő tárgyakat. Volt közöttük vatta, papírzsepi, gumicukor, bab konzerv ( tényleg megörült)
Éppen készültem elkapni a következő tárgyat ami egy.....egy tamponos doboz volt. Jó nem ezen lepődtem meg hanem mondjuk azt gondoltam legjobb barátnőm kicsit diszkrétebb. A bambulásom következtében sikeresen kiejtettem a kezemből. Arrébb csúsztam másztam a szememet folyamatosan a dobozon tartva. Az emberek csodálkozva nézték, ahogy 18 évesen a padlón fetrengek, de mindegy.
Már nyúltam volna a dobozért amikor egy kéz megelőzött.Felnéztem, hogy átvegyem és lám, na vajon ki volt az??? Adam, ki más...
- Elhagytad a ta... - kezdte de én félbeszakítottam.-Kösz! - sziszegtem a fogam között. Erre is csak vigyorgott. Hülye paraszt. Azt hittem legalább egy hét kell mire késztetést érzek arra, hogy kinyírjam.
Természetesen, elérte, hogy 1 nap se legyen belőle....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése