6.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! :) Remélem elnyeri a tetszéseteket, és ha igen iratkozzatok fel. Sokat jelentene :)
Jó olvasást! :)
Az éjszakám borzalmas volt. Valami elképesztően rossz…
Az egész úgy kezdődött, hogy este 10-kor a kerti tóban „pancsoltam”. Felemelő érzés volt mint ne mondjak. Miután sikeresen kikászálódtam, semmi másra nem vágytam csak egy jó kis zuhanyra, meg a pihe-puha ágyamra. Csak a szuper tervem ott fuccsolt be, hogy Adam előbb ért a házhoz, mint én. És természetesen el is foglalta a fürdőt. Bosszankodva ültem le a kisfolyosón elhelyezett sámlira, arra várva, hogy a hülye gyerek elkészüljön végre. De nem készült. Már vagy fél órája ültem a folyóson vak sötétben (mert ugye a többiek már lefeküdtek…) és mikor felkapcsoltam a villanyt egy párnát dobott valaki a képembe. Gyorsan le oltottam, nehogy még egy ébresztő óra is a fejemen landoljon, inkább jöjjön a sötétség.

Csak a víz zubogását hallottam, meg néha-néha halk lépteket, de mikor már vagy egy órája nem nyílt ki az az ajtó, dühösen felpattantam és az ajtóhoz rohantam.
- Azonnal gyere ki, mit csinálsz már annyi ideig?? – kiabáltam suttogva(?), de mint később is rájöttem nem lehet suttogva kiabálni, így a hangom kissé Darth vader-esre sikeredett. Belerúgtam az ajtóba, hogy még drasztikusabb legyen a parancsolgatásom, és végre valami reakciót hallottam.
- Jöhetsz! – kiabálta bentről, én pedig elégedett vigyorral besétáltam a fürdőbe. A mosolyom úgy fagyott az arcomra ahogy van, ugyanis Adam meztelenül szállt ki a kabinból. Egy pillanatra ledermedtem, de amint feleszméltem a bambulásból egy rántással visszacsaptam az ajtót.
- Azt mondtad mehetek! – suttogtam kissé megrökönyödve.
- Azt mondtam jöhetsz, nem azt, hogy készen vagyok. – lépett ki Adam az ajtón, és ezúttal már boxer is volt rajta.
- Neked elment az eszed. – jelentettem ki nyugodtan, majd félre lökve végre elfoglalhattam a fürdőszobát.
Elkezdtem lekapkodni a ruháimat, az előbb történteken merengve, amikor hirtelen valaki kinyitotta az ajtót. Megpördültem a tengelyem körül majd Adam vigyorgó képét pillantottam meg.
Egy száll fehérneműben álldogáltam szinte sokkos állapotban.
- Húzzál már kifele! – ordítottam majd megfogtam a hozzám legközelebb eső tárgyat (ez esetben egy tusfürdőt) és kecsesen hozzá vágtam.
Nem céloztam valami jól, csupán a lábát találtam el, viszont a tusfürdő egy nagy csapódással kettétört és mindent beterítve szétfolyt a csempén. Mit sem törődve a káoszon amit úgy 5 perc alatt okoztam, egyenesen Adam felé közelítettem egy felmosóval(?). Csak azért, hogy ma este is hozzam a formám, csupasz talpam megcsúszott a kifolyt tusfürdőn és egyenesen Adamre zuhantam. Ő, mintha csak erre várt volna kitárta karjait, és mint ha egy mesében lennénk, elkapott. Ja,csak hogy a mesékben a pasas nem taperolja le a csajt… mint ez esetben.
A lehető leggyorsabban megpróbáltam feltápászkodni, amiben Adam kézségesen segített. Szikrázó szemekkel néztem rá és félő volt, hogy ott helyben kinyírom. Feltehetőleg vette az adást, és vigyorogva kifele hátrált, majd becsukta az ajtót. Ez teljesen megőrült, nem hiszem el, hogy ennyi időt kell vele egyhuzamban eltöltenem, ez kész.
Minden esetre az incidens(ek) után végre elment aludni, úgyhogy nyugalmasan le fürödhettem, bár kissé paranoiás lettem, ugyanis minden rezzenésre magam elé kaptam a törcsimet… km a zuhany alatt, úgyhogy 4 törölközőt vizeztem össze a fürdőzés alatt… hupsz
Szerencsére az éjszaka további része nyugisan telt, bár kissé későn feküdtem le, hajnali fél kettő, hm.

                                  ****************

Na, a késői fekvésnek meg lett az ára….
Reggel 7-kor Sarah jókedvűen szaladgált a szobában, felöltözve pakolászott a strandra. Szinte irigykedve hallgattam kipihent dudorászását és önfeledet készülődését. A többiek is kezdtek ébredezni, ami ajánlott is volt, ugyanis 20 perc múlva a kapunál van a találkozó. Én meg sem moccantam, sőt mintha csak még mélyebben aludtam volna. Sarah hagyott még egy kicsit aludni, aztán szórakozottan piszkált, hogy készülődjek.
- Léna kérlek kelj fel 10 perced van! –ismételgette ezt az egy nyomorult mondatot, amivel kezdett vissza hozni a valóvilágba (pedig de jó volt pezsgő fürdőzni DiCaprioval álmomban)
- Pakolj össze nekem lécci, mindjárt kelek, ígérem. – morogtam a párnámba, abban reménykedve, hogy végre békén hagy. Igazság szerint egy csillagot is lehoztam volna, csak hagyjon már aludni. Bár szerencsére nem volt rá szükség.
- Jó, de ha szólok, felkelsz. – hallottam még a hangját, de abban a pillanatban vissza is aludtam. Nekem hétalvónak, aki rendszerint 11 órákat alszik mindennap, kissé furcsa volt a 6-7 óra. Főleg, hogy ilyen drasztikus csökkenésről van szó.
Ismételt álmodozásomat egy érdes hang zavarta meg.
- Nem tudom, melyik fürdőrucit válasszam neki? – hallottam Sarah hangját.
- Mi a választék? – kérdezett vissza Adam.
Szinte csak meghallottam ezt a két mondatot majd ismét DiCaprioval pezsgőztem egy hotelben, kár, hogy már nem sokáig.
10 perc múlva Sarah éles hangját hallottam meg, ami nem akart halkulni.
- Kelj már föl! – rázogatott barátnőm, de én nem nagyon engedtem.
- Jó, te akartad, hívom Adamet.
Alig, hogy elért a tudatomig ez a pár szó, a szemeim kipattantak és már fel is keltem. Sarah elégedett mosollyal vette tudomásul, hogy sikerrel járt én meg kölletlenül elkezdtem végre készülődni.
Először a mosdóba mentem, majd miután tisztáztam magamban, hogy nem nézek ki annál jobban mint ahogyan érzem magam, egy gyors sminkkel tűntettem el a fáradság jeleit. Félkomásan felöltöztem, majd mint egy zombi (de ismerős a helyzet..) elsiettem a konyhához.
Éhes nem voltam, viszont tudtam, hogy kávé nélkül állva elalszom, úgyhogy gyorsan szereztem egy pohárral, majd a többiekhez siettem. Szinte már mindenki, a busz mellett állt, felkészülve, és miután konstantálták, hogy én is megérkeztem, végre felszállhattunk.
Az út rövid volt, szerencsére a táborhely a város központjába volt, úgyhogy hamar odaértünk a strandra. A vezetők megpróbáltak minket kisebb csapatokba rendezni, hogy könnyebb legyen a közlekedés, de még így is olyanok voltunk mint a csürhe. Bár miután valaki beordibálta, hogy visszamegyünk, ha nem fogjuk be, végre mindenki beállt a helyére és indulhattunk.
Szabad utat adtak nekünk avval a feltétellel, hogy nem hagyjuk el a strand területét és este 8-ra mindenki a kapunál lesz, indulásra kész.
Sarahval kerestünk is egy árnyékos helyet, és lepakoltuk a cuccainkat.

- Elmegyek felvenni a fürdőruhám. – szóltam barátnőmnek, de helyette máshonnan jött a válasz.
- Segítsek? – kérdezte Adam fülig érő vigyorral. Kicsit bepöccentem rá a tegnapi hülyesége(i) miatt, úgyhogy mint ha meg sem hallottam volna a beszólását a táskámat felkapva elindultam a kis fabódéhoz átöltözni.
bezárkóztam a kabinba és a táskámban kutatva emeltem ki fürdőruhámat. A mozdul reflexszerű volt, no meg az is ahogy elhajítottam. A szemeim kikerekedtek, a lélegzetem pedig elakadt. Egy vörös bikinit tartottam a kezemben, amire esküdni mertem volna, hogy nem az enyém. A felső része őrülten pici volt, ráadásul kis masnik tették lehetővé, hogy a ruha rajtam maradjon. Konkrétan kisebb fodrok takarták a testrészeimet, ami elég aggasztó volt. Az alsó része sem volt túl fényes… Olyan volt mint egy mini francia bugyi. Kicsi és szűk és borzasztó. Gondoltam felpróbálom, hogy megbizonyosodjak arról tényleg annyira szörnyű mint gondolom. Na ez kár volt. A szemeim az eddigieknél is jobban kigűledtek, és teljesen jogosan. A fél mellem kint volt a bikiniből, a fenekemen pedig olyan pici volt az a szar, hogy szinte éreztem ahogy összenyom.
Ebben a pillanatban valaki türelmetlenül dörömbölt az ajtón, mivel se időm se kedvem nem volt visszaöltözni, felkaptam magamra a ruhámat, majd gyorsan kislisszoltam. Sűrű bocsánatkérések közepette hagytam el az öltözőt, és döbbenten vettem észre a már már 5 méteres sort.
Dühösen mentem vissza a helyünkre ahol a többiek már befészkelték magukat.
- Sarah, mi az a borzalom amit ide tettél? – kezdtem halkan és nyugodtan, mert félő volt, hogy letámadom idegességemben.
- Tudod az úgy volt, hogy nem tudtam melyiket rakjam és Adam segített. – mondta ártatlan mosollyal majd lapozott egyet a magazinjában. Hirtelen beugrott a reggeli beszélgetés, de mielőtt kinyírom Adamet még megtudakolok pár dolgot…
- De nekem nem is volt ilyen fürdőruhám. – kezdtem a tiltakozást.
- De volt, együtt vettük, nem emlékszel?
- Nem igazán.
Megfordultam ahol Adam napszemcsiben, már fürdőruhában fürkészte a strandon járkáló embereket (inkább lányokat). Kissé elbambultam felső teste szemügyre vétele közben és lehet, hogy a kelleténél kicsit tovább néztem, de szerencsére az agyamat ismét elfogta a düh, úgyhogy oda mentem hozzá és nem túl finoman megrúgtam az oldalát.
- Au, most meg mi van?? – kérdezte vihogva fújtatva, valószínűleg beszorult a levegője.
- Te raktad ide ezt a fürdőruhát!
- Én csak segítettem Sarahnak. Gondoltam jól fog állni.
Ebben a pillanatban éreztem ahogy az agyam kitisztul. Mint mikor egy függönyt hirtelen lerántunk és megvilágosodik az egész szoba. Persze, erre korábban is rájöttem, de hát hogy lehetne a legjobban visszavágni Adamnek?! Úgyhogy én is kikészítem ahogyan ő engem.
- Talán igazad van. – mondtam végül, majd elkezdtem levenni a ruháimat. Érzékien csináltam, és normál esetben pofon vágtam volna magamat, de az agyamat olyan szinten elborította a bosszú vágya, hogy ez mind nem érdekelt.
A kardigánommal kezdtem, finoman lehajítottam magam mellé, majd a pólómat felnyújtózkodva lehúztam magamról. Éppen annyira akartam evvel a mozdulattal kihasználni a fürdőruha előnyeit amennyire csak tudtam. A nadrágomat lassan gomboltam ki, majd egy lassú óvatos mozdulattal lehúztam. Kissé hátrafordultam, hogy úgy láthassa a műveletet ahogyan én akartam. Amikor végeztem lehajoltam összeszedni az eldobált ruhákat, majd kíváncsian fordultam Adam felé, hogy mennyire volt hatásos a produkcióm. Egy óriási vigyor jelent meg az arcomon ahogyan Adam kidülledt szemeit pillantottam meg, ráadásul esküdni mertem volna, hogy a szája is tátva maradt… Az meg hogy egyes testrésze kifejezetten „értékelte” a produkciómat, csak még jobban vigyorognom kellett. Ha ő így akar játszani, akkor legyen.
Megfogtam Sarah karját és az egyik medencéhez vonszoltam. Kicsit vágytam arra, hogy elengedjem magam és végre azt csináljam, amit eddig is terveztem…. pihenjek.
Elhelyezkedtünk egy direkt sekélyre kialakított részen ahol még fejtámlák is voltak, a kényelem érdekében. Éreztem ahogyan ellazulok és a kis buborékok átjárják az egész testemet. Nagyon pihentető volt és közben Sarahval is tudtunk beszélgetni. Most éppen a krémek káros hatásai volt a téma, amit röhögve veséztünk ki.
Kezdtem egyre álmosabb lenni és rákellet ébrednem, hogy nem fogom tudni kávékkal átvészelni a napot. Elmentem venni egy szendvicset, mert én buta a reggelit is kihagytam annyira siettem,és vissza mentem a pokrócunkhoz. Adam már nem volt a helyünknél, úgyhogy viszonylag kényelmesen elhelyezkedtem.
Kicsit telefonoztam, de a szemhéjaim egyre súlyosabbá váltak. Elpakoltam a cuccaim, majd pár perc múlva, már az igazak álmát aludtam. Valahogy nyugtatóan hatott a távoli vízcsobogás, és beszéd foszlányok. Végre újra DiCaprióval pezsgőzhettem ami elég nyugtatóan hatott az idegrendszeremre. Tudom, nem szerencsés a strandon aludni, mert inkább fürödni kéne meg bulizni, de ha az ember olyan álmos, hogy már a puszta beszéd is megerőltető akkor aludni kell. Körülbelül 1 óra múlva megcsörrent a telefonom. Kicsusszantottam a táskám zsebéből majd a zöld gombot megnyomva a fülemhez emeltem.
- Haló? - szóltam bele rekedt hangon
- Szia Léna, aludtál? - kérdezte Márk a vonal túl oldalán.
- Csak egy kicsit. Elég furcsa éjszakám volt.
- Ohóóó, egy napja vagy ott és máris valamilyen éjszakád volt? - kérdezte hitetlenkedve és szinte már láttam ahogy elvigyorodik.
- Hülye! - nevettem bele a telefonba és csak a fejemet ráztam.
- Osztozni kell a fürdőn, úgyhogy akadt egy kis probléma. De nem történt semmi olyan amire gondolsz.
- Hát jó elhiszem neked, amúgy mi újság?
- Egy strandon vagyunk éppen, úgyhogy szerintem megkeresem a többieket.
- Rendben, akkor hagylak is bulizni.
- Oké, de várjunk csak... Hogy hogy felhívtál?? Ráadásul magadtól? - kérdeztem döbbenten, mert nem hittem volna, hogy Márk magától veszi a fáradságot és felhív.
- Anya adott 1000 forintot ha köszönök neked a helyében is, ma utazott el és nem volt ideje felhívni. - mondta szórakozottan.
- Gondoltam, na mindegy, nem sokára találkozunk, szió! - köszöntem el majd elhúztam az ujjamat a piros gombon és letettem a telefont.
Szinte meg sem lepődtem azon, hogy anya lekente Márkot, hogy felhívjon. Amilyen hülye vesz magának egy karton coca kólát, hogy egész éjszaka filmet nézhessen a haverjaival, meg azt az átkozott zenelejátszóját hallgassa.
Nyújtóztam egyet a pokrócon, hogy újra érezzem a hátamat és a további testrészeimet (mit ne mondjak, nem olyan kényelmes a földön aludni)
Lassan felültem, hogy körül nézhessek, ám abban a pillanatban, hogy a hátam függőlegesen állt, a fürdőruha melltartóm egyszerűen lelibbent rólam.Szinte fel sem fogtam mi történt amikor Adam vigyori képét pillantottam meg. Amilyen gyorsan csak tudtam magam elé kaptam a kezem, hogy a lehető legtöbbet tudjam takarni. Gyorsan megfordultam , hogy vissza vehessem a fürdőruhám. A lehető leggyorsabban próbáltam cselekedni, hogy minél kevesebb ideig kelljen Adam vigyorgó képét néznem, úgyhogy felpattantam és a legelső emberhez aki erre tartott oda rohantam.
- Bekötnéd nekem? - kérdeztem egy pasitól akinek szemmel láthatólag tetszett, hogy ilyet kérek tőle.
- Persze szivi. - mosolygott rám, majd a hátam mögé állva elkezdte gyártani a kis masnit. 

- Köszi! - néztem rá hálásan majd megfordulva elindultam visszafele.Amint megfordultam a kezemnél megfogva óvatosan visszarántott, és édes mosollyal méregetett.
- Ne már, hogy így lelépsz, legalább a számodat megadhatnád. - nézett rám vigyorogva.
- Esetleg. - válaszoltam kis gondolkodás után. Halvány mosoly jelent meg az arcomon, és mivel jó fejnek tűnt a pasi, gondoltam nem zavarom el.
- Majd még találkozunk. - mondtam neki kissé halkabban, figyelve arra, hogy alaposabban kihangsúlyoztam, hogy még.
Vette az adást, majd egy kacsintás keretében tovább indult.
Lassan kifújtam a levegőmet, majd bosszúsan elindultam Adamék felé. Egy nagy körben ücsörögtek és nagyban beszélgettek.
Már éppen vettem a lendületet, hogy felpofozzam Adamet, amikor megszólalt.
- Felelsz vagy mersz Léna? - kérdezte csábos vigyorral a képén.
Már majdnem rávágtam, hogy mit képzel már magáról, amikor eszembe jutott hogyan tudnám visszaadni neki az előbbi szívatását.
Ha még jobban megszívatom..
Na jó, hogy őszinte legyek egyáltalán nem szoktam ilyen hülye lenni, de mostanra gátlásokat nem ismerve képes lennék Adamnek visszavágni.
- Merek! - jelentettem ki merészen, majd leülve melléjük kíváncsian vártam a feladatom.
Na akkor játszunk...