Mindenesetre köszönöm a véleményeteket amiket kaptam, nagyon jól esett mindegyik :) Ha gondoljátok iratkozzatok fel, és írjatok kommentet, véleményt akár chaten is :)
Addig is jó olvasást!
Kibontakoztam az ölelésből, majd hitetlenkedve megfordultam. Egy ismeretlen srác állt mögöttem, megszeppent arccal. Makogott valami bocs összetévesztettelek valakivel félét, majd sebes léptekkel elfutott. Na ezt végkép nem tudtam hova tenni, mindaddig ameddig meg nem hallottam a házból ( ahova az ismeretlen ölelgető befutott) nagy kacagásokat.
- Komolyan megölelgettél egy csajt az udvaron? – kérdezte valaki fuldokolva a röhögéstől. Persze, marha vicces…
- Jah, láttad volna az arcát! – nevetgélt ölelgető.
Ekkor esett le, hogy valószínűleg fogadtak, vagy játszanak, vagy valami ilyesmi okból ölelget egy random srác a táborból. Na mindegy.
Pár perc múlva a többiek is elkészültek, úgyhogy indulhattunk végre a rétre (ahol felállították a filmvetítő vásznat). Mivel már sötét volt, óvatosan botorkáltunk a fények felé, hogy elfoglaljuk a helyünket. Páran már lézengtek a pokrócokon, de még nagyon kevesen voltak. Sarahval a pultokhoz mentünk ahol minden féle rágcsálni valókat lehetett választani, volt pattogatott kukorica, gyümölcskehely, chipsz, és még sok minden más. Nagyon designosan volt kialakítva, minden étellel a sulink kezdőbetűje volt kirakva. Hihetetlen, hogy egy sima mozizást is ilyen komolyan vesznek.
Teli kézzel mentünk vissza a többiekhez,ahol megdöbbenve vettem észre, hogy Adam és a társai is megtiszteltek a jelenlétükkel. Kezdett nagyon felhúzni a hülye próbálkozásaival, mert a tervem, miszerint kerülöm őt, eddig a lehető legrosszabb fele halad.
A kukorica szemek 70%-a a hajában maradt a többi 30% pedig a vállán és az arcán keresztül lepotyogott a földre. Hát valami eszméletlenül vicces volt amikor megdermedt izmokkal ült szög egyenes háttal egy tál popcornal a fején… Gyorsan letettem a kajákat nehogy még a végén azok meg rajtam landoljanak, majd a lehető legártalmatlanabb pofival néztem Adamre, hogy elhiggye teljesen véletlen volt. Bevallom szép próbálkozás volt, csak kár, hogy esze ágában sem lett volna bevennie, úgyhogy miután leszedegette a maradék popit a fejéről, hirtelen megfogta a derekam, majd egy erős,de óvatos rántással elérte, hogy az ölébe zuhanjak. Olyan hirtelen volt a cselekedet, hogy a végén csak azt vettem észre, hogy az ölében üldögélek.
- Szerinted be is veszem? – nézett rám vigyorogva, majd a kezeivel átkulcsolta a derekamat és magához szorított.
- Engedj már el! – sipítoztam, és elkezdtem ide-oda mocorogni hátha sikerül kiszabadulnom, de azon kívül, hogy csak egyre jobban hozzá dörgölőztem sokat nem értem el vele.
- Ezt csinálhatod nyugodtan! – jelentette ki Adam egyre jobban vigyorogva.
- Szemét! – fujtattam, majd hátradőltem és a lehető legkényelmesebben próbáltam elhelyezkedni.
A mellkasának támaszkodva kezdtem el nézni a filmet, de hiába próbáltam egyszerűen nem tudtam koncentrálni rá. Egyre inkább kezdtem élvezni a helyzetet, ami elég megdöbbentő volt számomra, és miután ezt tisztáztam magamban, egy kisebb sokkot kaptam. Semmilyen formában nem akartam Adamhez vonzódni, mert ő minden volt csak az nem amit én akartam. Jó, helyes volt meg tény, hogy van humora, na de a többi??!! Inkább hagyjuk…
Hirtelen mindenki felnevetett, bizonyára valami fergeteges poénon, de mivel én túlzottan le voltam foglalva a gondolataimmal, csak fapofával ültem….Adam ölében.
Ő is felnevetett, de pechemre észrevette az én reakciómat (azaz, a semmit) amit természetesen szóvá is tett.
-Min gondolkozol ennyire, szivi? – kérdezte felháborítóan magabiztos mosollyal, és látszott rajta, hogy minden tagadásom ellenére is tudja, hogy rajta agyalok.
- Azon, hogy egy seggfej vagy. – duzzogtam, majd visszadőltem az ölébe.
Adam a kezeivel a hajához nyúlt megigazítani, mire én csak tekintetemmel követtem a mozdulatát. Átfésülte barna tincseit, majd szép lassan visszahelyezte a kezét az eredeti helyzetbe.
Ekkor esett le. Basszus. Direkt hagyott menekülő utat, hogy megtudja tényleg annyira irtózom az ölében ücsörögni mint, azt állítom. Mivel megkapta rá a válaszát egy önelégült vigyorral a képén nézte tovább a filmet.
- Engedj el! – próbálkoztam menteni a menthetőt, de Adam csak még szélesebben vigyorgott.
A film végéig is így maradtunk, és már kezdtem elengedni magam, amikor elsötétült a vászon és a világítások kigyulladtak. Ismét mocorogni kezdtem, de Adam még most sem engedett.
-Na jó most már elengedhetsz! - parancsoltam rá, de ő még mindig nem eresztett.
- Mit kapok cserébe? – kérdezte felém fordulva.
- Semmit? – kérdeztem félénken, de a reakciójából kiindulva nem erre a válaszra várt.
Mivel már a többiek is elkezdtek szállingózni vissza a szállásukhoz, Adam is felpattant, bár még így sem eresztett. Kezeiben tartva indult el a kiskapuhoz, én meg (kis naiv)
A kis kerti tavacskához vette az irányt, én pedig már előre rettegtem mi fog következni.
- Egy kis fürdés? –kérdezte Adam mosolyogva, én pedig sokkot kaptam.
- Mi van? Tegyél le ez nem egy medence, ráadásul koszos és hideg! –soroltam az okokat, hogy miért is nem akarok az említett vízben fürdeni, de a hülyegyereket ez sem hatotta meg.
- 30 fokos, kristálytiszta, és medence formájú. – javított ki még mindig vigyorral a képén.
- Ne már tényleg, ma mostam hajat. – könyörögtem neki, és olyan ártatlan boci szemekkel néztem rá, hogy kezdett megenyhülni. Éreztem, hogy enged a szorításból és megnyugodtam, hogy szerencsére száraz maradok. De abban a pillanatban, hogy Adam lejjebb eresztett, hogy majd letesz, egy kéz egy erős mozdulattal meglökte Adamet, és mind ketten a vízben landoltunk. Dühösen törtem fel a felszínre, valószínűleg meggyilkolni azt aki a vízbe lökött minket.
Szikrázó tekintettél néztem fel….Sarahra, aki feltehetőleg szörnyen viccesnek találta a helyzetet, mondjuk én már kevésbé.
- Miért csináltad ezt!? – fújtattam idegbetegen.
- Nyugi a hajadnak úgy is mindegy, holnap strandra megyünk ott úgy is vizes lesz. – jelentette ki teljesen nyugodtan, mire én csak értetlenül meredtem rá. Sarah aztán a képembe nyomott valami szórólapot, olyasmit mint a kerti mozizásról is kaptunk, csak ezen a holnapi program állt.
Tehát akkor holnap irány az aqupark….
Adam közben oda hajolt fölém, hogy ő is megnézze a lapot, de ez engem kifejezetten zavart. Éreztem meleg leheletét a nyakamon, amitől tiszta libabőr lettem. Ez egyszerre volt rossz és jó érzés ami már megint (vagy éppen még mindig) idegesített. Adam tekintete lassan a nyakamra majd a kezeimre vándorolt, így szembesülhetett a reakciómmal. Na, de csak azért sem adom meg neki a lehetőséget az önelégült vigyorára….
- Brrr, fázom. – jelentettem ki, majd a kezeimet kezdtem dörzsölni, mint amikor egy téli estén teljesen átfagysz és így próbálod magad felmelegíteni. Adam valószínűleg bevette a béna próbálkozásomat, mert különösebb megjegyzés nélkül hagyta az iménti szituációt.
Megkapaszkodtam a tavacska szélében, hogy majd felhúzom magam, de egyszerűen nem tudtam elrugaszkodni. A lábammal lökődtem felfele magam, sikertelenül.
- Sarah segíts már! – nyüszögtem, mert a kezeim kissé elzsibbadtak és félő volt, hogy a nagy erőlködésemben vissza esem a vízbe. Barátnőm kezeit nyújtotta, én meg erősen belékapaszkodtam, hogy végre kitudjak jönni, csak hogy annak a nem normálisnak akkor jutott eszébe, hogy segít egy kicsit a kitámasztásomban. Kezeivel a fenekemhez nyúlt, hogy felnyomjon. Éreztem ahogy ujjait abszolút nem kitámasztáshoz használja, úgyhogy kissé temperamentumosan reagáltam.
Whoa! – sipítoztam, majd egy nagy rántással felugrottam a levegőben. Sarah elvesztette az egyensúlyát, úgyhogy ismételten a vízbe zuhantunk.
Na ha az előbb dühösen jöttem a felszínre, akkor most valószínűleg tomboltam. A szemeim szikrákat szórtak, és ha rajzfilmben lettünk volna tuti fekete viharfelhők lettek volna a fejem fölött. Az, hogy Adam fülig érő vigyorral nézett rám csak még jobban felnyomta a pumpát. Önkívületlen állapotban ugrottam rá és ahol csak értem ott ütöttem. Elegem lett minden hülye próbálkozásából, beszólásából, véleményéből, de tulajdonképpen az egész lényéből. Idegesített minden amit csinált, minden amit mondott, de legfőképpen az, hogy valamilyen szinten élveztem is ezt az egészet. És azt semmi képen sem akartam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése